Gabi és az árnyék cica
1. A titokzatos árnyék
Egy verőfényes délután Gabi a szobája puha, napraforgós szőnyegén ült. Előtte állt a legkedvesebb játéka: egy gyönyörű, emeletes babaház, aprócska bútorokkal, pici tányérokkal és egy parányi, kockás terítővel megterített asztalkával. Gabi éppen a babáinak tartott teadélutánt. A levegőben finom játéktea-illat szállt, amit csak ő érzett, és a szoba csendjét csak a pici csészék koccanása törte meg. Mellette, egy kényelmes párnán, halkan szuszogott Pandi Paws, a fekete-fehér foltos cicája, aki nevét onnan kapta, hogy éppen úgy nézett ki, mint egy apró, álmos panda.
Ahogy a nap lejjebb kúszott az égen, egy hosszú, aranysárga napsugár surrant be az ablakon, és pontosan a babaház mögötti falra vetült. Gabi éppen egy újabb csésze láthatatlan teát töltött volna, amikor valami furcsát vett észre. A napfoltban egy sötét, mozgó alak jelent meg. Nem volt nagyobb, mint Pandi Paws, de sokkal vékonyabbnak tűnt. Hegyes füle volt, és hosszú, kunkori farka. Egy cica árnyéka volt!
Gabi abbahagyta a játékot, és hunyorogva figyelte. „Pandi Paws, te vagy az?” – suttogta, de amikor a cicájára nézett, látta, hogy az még mindig békésen alszik, és a szuszogása sem rebbent meg. Akkor mégis kié lehet ez az árnyék? Az árnyékcica a falon megrázta a fejét, mintha csak hallotta volna a kislány kérdését, majd játékosan meglengette a farkát.
Gabi óvatosan felállt, és lábujjhegyen a falhoz osont. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a titokzatos alakot, de az ujjai csak a hűvös, sima falat találták. Amikor megpróbálta megfogni, az árnyék hirtelen arrébb ugrott a falon, mintha csak egy vidám fogócskába kezdett volna. Gabi felkuncogott. Ez az árnyék egyáltalán nem volt ijesztő, sőt, kifejezetten barátságosnak tűnt. A zajra Pandi Paws is felébredt. Kinyújtóztatta a lábait, nagyot ásított, majd meglátta a falon táncoló árnyékot. A fülei azonnal hegyesre váltottak, és egy halk, kíváncsi „mrrrau?” hang hagyta el a torkát.
Az árnyékcica erre még jobban megélénkült. Egy utolsót billegett a farkával, majd lassan a szoba ajtaja felé kezdett kúszni a falon, mintha csak hívná őket. Gabi összenézett Pandi Pawsszal, akinek a tekintetében ugyanaz a kíváncsiság csillogott, mint az övében. Elhatározták, hogy együtt erednek a rejtély nyomába. – Rendben van – suttogta Gabi, miközben megsimogatta a cicája buksiját. – Most már ketten vagyunk. Ki fogjuk deríteni, kihez tartozol, te titokzatos árnyék cica!
2. Kutatás a szobákban
Gabi és Pandi Paws lábujjhegyen követték a falon surranó árnyékot. A titokzatos cicaalak egészen a babaházig vezette őket, majd egy aprócska, festett ablakon keresztül beosont a miniatűr konyhába. Gabi óvatosan benézett a babaház nyitott oldalán. Odabent az árnyék a parányi lábasok és a kicsi asztal körül táncolt. Amikor Pandi Paws kíváncsian bedugta a fejét, az árnyékcica hirtelen a játékhűtő mögé suhant. Csak a farka hegye látszott ki, ami ide-oda billegett a falon. Gabi halkan felkuncogott. – Látod, Pandi? Nem is ijesztő, csak játékos! – suttogta, és megvakarta a cicája füle tövét.
Továbbmentek a babaház következő szobájába, a nappaliba. Itt egy pici, virágmintás kanapé és egy kandalló állt. Az árnyékcica egy szempillantás alatt felugrott a kandallópárkányra, és onnan nézett le rájuk. Pandi Paws most már sokkal bátrabb volt. Egy óvatos, de mégis bumfordi mozdulattal rá akart csapni a játékos árnyékra, de a mancsával csak a levegőt paskolta meg. Az árnyék könnyedén átsiklott a fal másik oldalára, és eltűnt a hálószobában.
A babaház hálószobájában egy kockás takaróval letakart ágy állt. Gabi már mosolyogva kereste az új barátjukat. És ott is volt! Az árnyékcica éppen a vánkoson gömbölyödött össze, mintha csak aludni készülne. Amikor meglátta Gabit, nyújtózott egy nagyot – persze mindezt hangtalanul, ahogy csak egy árnyék tud. – Látom ám! – mondta neki Gabi kedvesen. – Nagyon jó bújócska-játékos vagy. De hol van a gazdád?
Átkutatták a babaház minden zugát, a padlástól a pincéig, de sehol sem találtak egy igazi cicát, akihez az árnyék tartozhatott volna. Gabi már éppen kezdett volna elszomorodni, amikor az árnyékcica tett valami váratlant. Nem bújt el többé. Kicsusszant a babaházból, végigfutott a szoba padlóján, egyenesen a Gabi szobájának ajtaja felé, és nesztelenül eltűnt az ajtó alatt.
Gabi és Pandi Paws összenéztek. Most már értették. A rejtély nem a babaházban volt, hanem odakint! Az árnyékcica nem elbújni akart előlük, hanem vezetni őket valahová. A kíváncsiságuk erősebb volt, mint valaha. Gabi felpattant, és határozottan elindult az ajtó felé. – Gyere, Pandi! Menjünk utána!
3. Shadow, az új barát
Gabi kitárta a teraszajtót. A hűvös esti levegő megcsapta az arcát, és a tücskök ciripelése töltötte be a kertet. Az árnyékcica már kint ugrándozott. Először a nagy rózsabokor levelei között suhant át, aztán felmászott a kerti törpe piros sapkájára, majd onnan leugorva egy pillanatra eltűnt a locsolókanna mögött.
– Várj meg! – kiáltotta Gabi nevetve, és Pandi Paws-t a karjában szorongatva futásnak eredt a fűben. A mezítlábas talpát csiklandozta a harmatos fű. Az árnyék most egy nagy, virágokkal teli cserép felé tartott. Ott megállt, és mintha csak integetett volna a farkával, mielőtt teljesen bebújt volna a cserép mögé.
Gabi lelassított, és lábujjhegyen közelebb osonkodott. A szívét a torkában érezte, de már nem félt, csak nagyon-nagyon kíváncsi volt. Lassan bekukucskált a cserép mögé. És ott… ott kuporgott egy valódi, hús-vér kiscica! Egészen apró volt, a bundája fekete, mint a bársony, a szemei pedig két csillogó, zöld gombóc a félhomályban. A kiscica egy kicsit remegett.
– Szia! – suttogta Gabi a lehető legkedvesebb hangján. Lassan letette Pandi Paws-t a földre, és kinyújtotta a kezét a kiscica felé. Az apróság először megriadt, de aztán meglátta Pandi Paws barátságos, varrott mosolyát. Kíváncsian kidugta a fejét, és óvatosan megszaglászta Gabi ujjait. Az orra hegye hideg és nedves volt.
A kiscica többé nem remegett. Helyette halkan dorombolni kezdett, és a hangja olyan volt, mint egy apró, duruzsoló motor. Odadörgölőzte a fejét Gabi kezéhez. Gabi boldogan felkacagott. – Te voltál az, végig te játszottál velünk! – mondta. – Mivel olyan vagy, mint egy árnyék, elnevezlek Shadow-nak. Tetszik? A kiscica válaszképpen hangosabban kezdett dorombolni, és játékosan megpaskolta Pandi Paws lógó bajszát. Gabi, Pandi Paws és az új barátjuk, Shadow, ott ültek a csillagos ég alatt, és Gabi tudta, hogy ez a legeslegjobb kalandjuk kezdete. Az ismeretlen néha csak egy új barátot rejt.
✨ Vége ✨
Több mesét olvasnék